kedvencverseim.nanoweb.hu

Verseim egy helyen.


Szavazás

Főoldal

 

A szív dallama.



A szívnek van egy dallama.

Ha szeret, egy csodás lágy harmónia.

Mikor bánata van akkor csendes.

Mikor boldog akkor heves.

Mikor boldog akkor, erősen egy ütemre dobban.

Ha látod a kedvest, akkor a szív dallama szerelmes.

Ha nincs, közeledben akkor fájdalmasan, sebzetten verdes.

A szív dallama egy érzéki vallomás.

Ha megérint és érzed olyan, mint egy villámlás.

A szerelem, ha megérinti, csodálatos dobbanás.

Ha bánata, van egy fájdalmas robbanás.

Sokszor van úgy, hogy vergődik és boldog is egyszerre.

Van úgy, hogy perzselő vágyakozás.

De előfordul, hogy szomorú a véghatás.

A szív dallama a szív vallomása.

Olykor heves, olykor csendes látomás.

Végtelen, érzékelhető, igézetes tombolás.

A szerelmes dallam lágyan ringatódzó hullámzás.

A fájdalmas dallam erősen csapkodó, hangos morajlás.

A szív dallama az ember számára a saját érzelmeit felismerő,

hol boldog, hol keserű korszaka.
(2008)

 

 

Rád Várva.

 

Sötét éjjeleken gondolatom Nálad jár.

Álmom Téged keres, és Rád talál.

Látom kedves arcod édes szád, mosolyog.

A szívem ezt látva hevesebben dobog.

Látom fehér hajad, ragyogó szép szemed.

Látom alakod, és szívem megremeg.

Kívánom látni mindig mosolyod, 

Hallani lágy, kedves hangod.

Mikor szólsz, iszom szavaid,

Szeretném érezni ölelő karjaid?

Ennyire nem szeretett senki még.

Mint ahogyan kedvesem Téged, Én.

A gondolatom mindig Nálad jár.

Szívem mely magányos, Terád vár.

Ritka érzés, mély szerelem,

melyet irántad érzek kedvesem.
(1973)

 

 

Magányba fulladt élet.


Hosszú évek távolából előbukkan

a Velem élő magányosság.

Emlékeim között kutatva ,

kérdésekre szívem választ nem talál.

Miért-e kínzó magányosság?

Miért-e kihűlő egykor lángoló tűz?

Ma már csak parázs.

Hogy jut fel az ember a magasra?

Majd hogyan süllyed egyre alantabb?

Végül rájövök, az életem semmit sem ér.

Romokba hever.

Eltűnik lényem, elenyész.

Mi az élethez kötött, eltűnik örökre.

Magányosan, reménykedve élek.

Hátha lesz még Nekem is szép egyszer újból az életem!
(1997)

 

 

Vissza Hozzád.


Aki még nem látott Téged,

nem tudhatja mi az mi Hozzád vonz.

Csendes napomban,

magányomban, csak Rád gondolok.

Tudom ez Neked egyszerű barátság.

Elmondtam Neked, hogy számomra egész más.

Többször félre álltam, próbáltalak elfeledni Téged.

Mond miért, nem megy ez Nekem?

Mindig visszatérek és Te mindig, szívesen fogadsz.
Megdorgálsz, majd mosolyogva adsz egy baráti ölelést.

És azt mondod…

” Tudtam, hogy visszatérsz!„

Veled vagyok, szeretlek.

Talán Te is szeretsz.

Hiszen másképpen nem is lehet.

Ha nem szeretnél, mikor kóborlásomból visszatérek.

Magadhoz nem engednél.

Csak köszönni tudom, hogy vagy nekem.

Szívből köszönöm kedvesem.
(1973)

 

 

Várom, hogy újra láthassalak.
 

Várom visszatérted,

elmentél messzire.

Várom, hogy újra láthassam kedves arcod,

Szép mosolyod, gyönyörű hajad mely a válladig ér.

Nagyon szeretlek!

Te vagy Nekem az életem.

Te jelenttel mindent,

hisz Te vagy a gyermekem.

Reménységem, büszkeségem.

Szeretlek, ahogyan csak szülő szeretheti gyermekét.

Neked adnám az életem, csak Te mindig boldog légy.

Azért vagyok, hogy támasz legyek életedbe.

Szeretetem irántad, nem múlhat el sohasem.

Kérlek, siess Hozzám!!

Hisz magányos szívem mindig haza vár!
(2001.Melindának)

 

 

Változás.

 

Ki vagy Te?
Nem tudom.
Látlak, tudom, hogy ismerlek.
Mégis idegen vagy.
Az Én gyermekem vagy?
Miért változtál oly sokat, hogy
magam sem tudom,hogy ki vagy?

Valami változott.
Ami hozzám fűzött egykoron elfogyott.
homályba távozott.

Kivagy Te?
Nem ismerek Rád.
Elvették Tőlem, elvitték szereteted.
Tudnod kell, hogy Én mindig várok Rád.
Miért változtál oly sokat?
Magam sem tudom ki vagy már.

Ki vagy Te?
Tudom , emlékszem.
Emlékeimben feldereng a fény.
Szeretetem mindig csak a Tiéd.
Nehéz most Nekem, ismerlek igen.
Te vagy az Én gyönyörű gyermekem.
Miért változtál oly sokat, hogy Rád alig ismerek?
Tudom már ki is vagy, Te vagy a fiam!
(1997 Róbertnak)

 

 

 

Ha majd megérkezel.
 

Várom a napot az órát a percet,
amikor majd hozzám megérkezel.
Érkezésed begyógyítja a fájó sebeket,
melyet hiányod a szívemen ejtett.

Állandóan sírva, Rád gondolva alszom el.
Tudom, hogy jó Neked,
de azért várom mindig érkezésedet.
Gondolatban eljátszom újra, meg újra,
hogyan fogadlak majd ha megérkezel.
Mindig jön más és más gondolat.

Csak itt lennél!
Hiányod összeszorítja szívem.
Nagyon szeretlek, hisz Te vagy a gyermekem!
Ha majd megérkezel, kitárom feléd karom,
Úgy szorítalak, mint fuldokló az életmentőt.

Nagyon várlak már drága gyermekem!
Várom azt a pillanatot, mikor megérkezel.
Ha itt leszel elszáll minden gondolatom.
Mert boldog leszek, mert itt leszel Velem!
Az a perc megnyugvást hoz nekem,
drága gyermekem.
 
(2004. Melindának)
 
Nem tudom.
(Mikor elvesztettem a hitem.)
 
Nem tudom, hogy Én mint szülő hol rontottam el?
Nevelésből megbuktam!
Gyermekeim, megnőttek elhagytak.
Szeretetük másé lett.
Tudom, hogy ez az élet rendje.
De egy szülőt nem szabadna így elhagyni!

A keserűség poharát iszom.
Nagyon fáj a nemtörődömségük.
Tőlem nem ezt láttak tudom,
Szüleimmel más volt a viszonyom.

Egyedül hagytak, magamban vagyok.
Rossz gondolatok gyötörnek, kínoznak nagyon.
Azt kérdem, miért nem szeretnek?
Nem tudom nekik mit jelent az élet?
De azt tudom,hogy Én Őket szeretem, még élek.
(2000.December)
 
Láttam a tűnő végtelent.


Azt hittem soha nem indulok útra.
Szívemben öröm, döntöttem, indulok.
Csomagok,-gondolat, minden megvan?
Biztosan...,Hozzád, indulok kedvesem.

Indulok: Busz, vonat, végre-végre, megyek.
Zakatol a szívem,
ahogy hallom a kerekek monoton csattogását.
Csi-hu, csi-hu, szívem:dob, dob, dob.
Boldog vagyok, nézek ki az ablakon.

Róna, szántók, végtelen pusztaság.
Ez itt még az Alföld, itt tág a határ.
Gémeskút kandikál, kínálja vizét.
Körötte fehér színű állatsereg tekereg.

Arrébb már a falu, idelátszik tornya.
Messzeségbe tűnik a puszta és eltűnik
a végtelen határ, eltűnik a róna.
Elhagytuk az alföldi pusztaságot.

Városok és toronyházak takarták el
a síkban elterülő tájat.
Fenyvesek,magas szirtek között,
zakatolva haladunk és szívem is zakatol,
mint a vonat csattogó kerekei.
Csi-hu, csi-hu, szívem:dob, dob, dob.

Szemem előtt feltűnik a csodálatos kéknek tűnő végtelen.
Hegyek, városok, tűnnek fel és tűnnek el.
Hamarosan megérkezem.
Békés, nyugodt, völgybe nyúló táj fogad.
Lámpák égnek, este van.
Meg áll a vonat, kereslek és már látlak, leszállok.
Megérkeztem utam végéhez, hozzád gyermekem.
(2004.október)
 
 
 
Közel és távol.


Elindul szemem és nézem a közelt
és ahogy egyre messzebb nézek
a látóhatár kitágul, egyre többet,
és többet lát szemem.

Látom a gyerekeket, hiszen itt vannak előttem.
Látom a homokozóban a homokvárakat.
Jé! Ott épen egy raj madár szállt le.
Az ott már a kert, a gyümölcsfákon virágok
ontják mézüket, méhek repkednek, szívják az édes nektárt,
Jelezvén megérkezett a tavasz.

Minden fa virágba borulva ontja illatát.
Túl rajta már kitágul a határ, tágul a szem is.
Látom a rónákat, melyeket gépek taposnak.
Ekét, hengert húz a gép.
Művelik lomhán a határt, az anyaföldet.

Arrébb sárga virágba borult a rét.
Pompázik a kikerics és zöldel a fű.
Közte kis nyuszi lapul, keresi anyját.
Melegen sugárzik a nap, a föld
magába szívja fényét és melegét.

A délibáb a távolból hömpölygő,
szemet gyönyörködtető látványt nyújt.
Melegszik minden, a föld a rét, a nap melegétől.
Melegszik a szívem is és érzem, hogy élek
és a csodálatos látványtól boldog vagyok.
(2010.Március.Dombegyház)
 
 


Névnap emlékeztető
Ma
Gál
névnap van!
Holnap
Hedvig

névnap lesz!

Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.